Click to Watch in HD > Ady Endre - Ember az embertelenségben

Watch Előadja: Latinovits Zoltán Szivemet a puska-tus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl erõm Indulj föl, megintlen a Földrõl! Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerõn, Mint régen-régen cselekedted. Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az ûzött magyarságban Ujból-élõ és makacs halott. Borzalmak tiport országútján, Tetõn, ahogy mindég akartam, Révedtem által a szörnyüket: Milyen baj esett a magyarban S az Isten néha milyen gyenge. És élni kell ma oly halottnak, Olyan igazán szenvedõnek, Ki beteg szivvel tengve-lengve, Nagy kincseket, akiket lopnak, Bekvártélyoz béna szivébe. S vél õrizni egy szebb tegnapot. Óh minden gyászok, be értelek, Óh minden Jövõ, be féltelek, (Bár föltámadt holthoz nem illik) S hogy szánom menekülõ fajtám. Aztán rossz szivembõl szakajtván Eszembe jut és eszembe jut: Szivemet a puska-tus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben.

Youtube Channel / B. Beca
Loading